Előfordult már Önnel, hogy a kiégett tűzhelye után az egész lakást elárasztó csőtörésre, a villámcsapás következtében fellépő túlfeszültség nyomán tönkrement számítógépekre egy forint kártérítést sem kapott a Biztosítójától?

Azt, hogy ilyen esetekben a cserbenhagyottság, átvertség érzése, vagy a konkrét anyagi kár fáj-e jobban valószínűleg a konkrét anyagi veszteség függvénye is. Ez utóbbi akár hatványozottan nagyobb is lehet, ha a káresemény nem a magántulajdonunkat, hanem a családunk hosszú távú egzisztenciáját biztosító vállalkozás eszközeit érinti: a gyors és korrekt kárrendezés hiányából fakadó üzemszünet, megkésett, hiányos teljesítések következtében elmaradt bevételeket, elveszített ügyfeleket senki nem pótolja ki nekünk.

Cikksorozatunk arra keresi a választ, hogy milyen okokra vezethető vissza, hogy a váratlan káresemények fedezésére megkötött vagyonbiztosítások néha cserbenhagyják a biztosítottakat; és mit tehetünk annak érdekében, hogy ez velünk ne történhessen meg. Egy közkeletű vélekedés szerint a biztosítók olyan kétértelmű szerződést iratnak alá ügyfeleikkel, amiben könnyűszerrel találnak maguknak kibúvót, ha nem akarnak szolgáltatni (márpedig általában nem akarnak). Logikus és hihető magyarázat ez, de nem igaz. Ha mégsem világos és egyértelmű egy biztosítási szerződés, a magyar jog a biztosított számára kedvezőbb értelmezést teszi kötelezővé. (Számos precedensértékű bírósági ítélet született, ami az összes biztosítási szerződésre vonatkozóan teszi kötelezővé az ügyfél számára kedvezőbb értelmezést a nem egyértelmű kondíciók esetén.)

Nem a szerződési feltételek gumiparaméter volta tehát a probléma, sokkal inkább a logikai felépítése. Egy biztosítási szerződés a vagyontárgy-típusok felsorolása után hosszú oldalakon keresztül azon eseményeket sorolja fel- számos kizárással, és a mentesüléssel kurtítva- amelyek bekövetkezése esetén a biztosító szolgáltatási kötelezettsége fennáll.(Amely veszélyekre a biztosítók racionális díj mellett nem tudják a kockázatviselést átvállalni, azokat kizárják a biztosítási események köréből (pl. háborús események). Mentesül a biztosító a szolgáltatási kötelezettség alól, ha a biztosított szándékos vagy súlyos gondatlan magatartása közrejátszik a káreseményben.) A probléma nem is a kurtítással van, hanem a felsorolással, ugyanis ami nincs tételesen felsorolva, arra nincs biztosítási fedezet. Az élet pedig mindig cifrább dolgokat produkál, mint ami a biztosítási szerződésekben megfogalmazódik. Ha valamilyen kockázattal szemben tömeges biztosítási igény jelentkezik, akkor a biztosító matematikusai, jogászai, szakértői hosszas előkészítés után képesek ugyan az új igényeknek is megfelelően bővíteni a biztosított események körét, de ez mindig egy követő- és nem egy proaktív fejlődés. Vannak ugyanakkor olyan egyedi kockázatok is, melyekkel szemben tömeges védekezési igény soha nem fog jelentkezni.

Törődjünk tehát bele, hogy nincs teljes körű biztosítás? NE!

Már Magyarországon is léteznek - az általánosan bevett német biztosítási joggyakorlat helyett - az angolszász szemléletmódra jellemző „all-risk” típusú biztosítások, amelyek a fent tárgyaltakkal ellentétben nem törekednek az összes potenciális káresemény definiálására. Minden olyan eseményre vállalják a kockázatviselést „amely a szerződő/biztosított akaratától függetlenül, a kockázatviselés helyén, hirtelen, váratlanul lép fel és a biztosított vagyontárgyakban kárt okoz, kivéve, ha az a szerződésből kizárásra került”. Vagyis sokkal több esetben fizet a biztosító. Sokkal életszerűbb, szolgáltatás- és ügyfélközpontú megoldást jelentenek ezek a szerződések a természeti és a társadalmi környezet kihívásai közepette.

Solymosi Gábor
befektetes-hitel.blogspot.com